Nagyképű kijelentések a valós internet TV hajnalán
Sokan azt hiszik, hallják azt, amit hallgatnak a legkülönfélébb hangzó tárgyaikból. Pedig nem. Életünk során legtöbbször csupán apró kisfelbontású hangkép-zajokat hallunk. Fülhallgatót használva már elérhetővé válik a zene térbelisége a felvételkor rögzített hangszerek elhelyezkedése. Sejtésnek már nem rossz, ahogy egy közepes méretű képen is már látni lehet mi valójában a kompozíció, annak hangsúlyos pontja. Persze minden élesnek látszódik, ha kell hanem. Igen, ez még mindig a mélységérzettől megfosztott formátum.
A végsőeredményt a teljes nagyságú zenekép meghallásához a fejhallgató vezet.
Ez az igazi népítélet nézőpont. Addig kedvelt slágerekről, mélyebb tartalomnak hit számról derülhet ki milyen szennyhangzásokból összerakott fércmű, ahogy az is mely stúdió milyen szinten (nem) űzi a zeneipart. Szövegek vállnak érthetővé kínos semmit mondásuk ellenére is, de ebben a térhangzásban válik igazán ragyogóvá szubjektumunk által körülrajongott művek zsenialítása. Képek esetében sem történik ez másképp. Ráadásul a képek esetén a teljes méret láttatása minden külső segédeszköz, kényelmetlenség nélkül megoldható.
Ennek ellenére mégis igen kevés helyen találkozhatunk ezzel a természetesnek hit megjelenítés formával. Persze a kijelzők mérete a teljes méretű kép élményét jelentősen befolyásolják, mégis a mobilkijelzők mérete feletti világban már érezhetően működik a fullscreen hatás.
/Mobil kijelzők méreténél egy pillanatra megállva rájöhetünk az Instagram igazi átütő sikerére, ami nem más, mint:
Az általuk favorizált képi effektek segítségével, érzelemmel töltött, mélységgel felturbózott fotót lehet varázsolni és megosztani a sok-sok amúgy jelentéktelen mobilfotóinkból még a mobilkijelzők méretvilágában is!/
A fullscreen nagyképűségre persze akadnak üdítő kivételek. Ilyen például a jux.com blogplatform. Tábla, PC, internetTV (smartTV), böngészőjében megnyitva majd a fullscreen opciót választva élhetjük át mit jelent nagyképűnek lenni. A jux.com tényleg az. Blogmotorját elnézve pedig egyedüliként értelmezi helyesen a nagyméretű kijelzőkben rejlő vizualitás lényegét. A kijelző keretét maga a tartalom töltse ki. Nem roncs layoutok, de még az alkalmazás ablaka se. Az ebben tovább osztott kép önálló tartalommá személyes üzeneté vál az elérhető opciók segítségével.
Ki akar 50 colos képernyőn a mostani web 2.0 közösségi hálók layoutját bámulni? Prüszkölő kő primitív képnézegetőjével bajlódni?
Senki!
Ki akar jux.com-hoz hasonló blogmotort látni 50 colos kijelzőn?
Mindenki!
A Jux lényege így fogalmazható meg tömören:
A Jux olyan mintha megafonon keresztül egészen közelről a füledbe üvöltene: a web 2.0 újra érdekes lesz!
Nagyképűek sora ezzel még nem merül ki. Ide tartozik Microsoft MSN Visualizer kísérlete, ami ki tudja miért most nem érhető el. Megnézni egyszerűbb, mint elmagyarázni miről szól a fullscreen multimédia áttörése.
A sort követheti a blogazine világ apró csírái, a görgetés nélkül kijelzőt betölteni képes dizájnnal és tatalommal. De ide sorolható bátran a one page design kreátorok kísérletei. Az ilyen oldalak sajátja hogy vertikálisan/horizontálisan úgy kapcsolja (navigálja) az oldal adott tartalmát, hogy szakaszai a teljes kijelzőt betölteni képes tartalmak sorát jelenti.
Mindezek üzenete más nem is lehet:
A felhasználói élmény (UX) maximum 1 klikk távolságra lehet a felhasználótól.
Ráadásul a kijelzők méretének növekedése más szabályt meg sem tűr.
Mindezt kijelenteni a valódi internetTV világának hajnalán, pedig korántsem nagyképűség.
